Kosár
0
0 Ft
Elérhető minden álom! | Interjú Tóth J. Krisztiánnal
2019.03.20
Az ÉN IS VAGYOK! Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesületének egyik tagja Tóth J. Krisztián. Egy rendkívül vidám, barátságos fiatalambernek ismerhették meg tagjaink. Az Egyesületben mindenkivel jó kapcsolatot ápol, szívesen látjuk programjainkon, rendezvényeinken.
Keveset tudunk fiatal éveiről, hogyan került az Egyesületünk kötelékébe. Az alábbi interjúval betekintést nyerhetünk Krisztián életébe.
Zana Anita: Úgy tudom nagyon jó tanuló voltál, és már akkor is sokat tettél a közösségért.
Tóth J. Krisztián: Igen, általános iskolában négyes - ötös tanuló voltam, és közösségi munkámért oklevelet is kaptam. Jártam énekversenyekre is. Szervezőképességem és tenni akarásom úgy gondolom már ezekben az időkben megmutatkozott.
A: Aztán egy nap a suli után, délután az egész életed megváltozott. Mi történt?
TJK: 14 éves voltam ekkor, és egyik délután, amikor hazaértem az iskolából teát főztem volna, és összeestem. Egy hónapig nem tértem magamhoz, Agyvérzést kaptam és kómában voltam 1994. november 4-től december 24-ig! A rehabilitációm hosszú hónapokat vett igénybe, a szolnoki korházban, és Budapesten az Amerikai úti klinikán. Majd az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI) is voltam egy hónapot. Egyebek mellett újra kellett tanulnom járni, beszélni, kiszolgálni magamat.
ZA: Az iskolát miként folytattad?
TJK: Sajnos az osztályommal nem folytathattam tanulást, de magántanulóként befejeztem az általános iskolai tanulmányaimat. Majd Budapesten, a Marczibányi téri Addetur alapítványi iskolába jártam. Számítástechnikai szakot végeztem, majd gimnáziumot. A Magyar Gyula Kertészeti Szakiskolában tanultam, dísznövénykertész szakon. Ezek az intézmények integráltak voltak, vagyis mozgáskorlátozott diákok és egészségesek is tanulhattak ott. A fővárosban kollégista voltam, rengeteg barátom lett a tíz év alatt.
ZA: Hogyan folytatódott életed?
TJK: A tanulmányim végeztével visszaköltöztem Szolnokra. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), ahol már tag voltam, meghívott egy beregfürdői táborba, ahol megválasztottak a szolnoki Ifi tagozat koordinátorának. 2010-ben Szolnokon rendeztem egy tábort a mozgáskorlátozottaknak, majd 2011-ben Abádszalókon újra összejöttünk! Sajnos az anyagi támogatások hiánya miatt, ez a program nem folytatódott!
Közben a mozgáskorlátozottakkal szerveztünk egy tánccsoportot, Wheelchair Dance Stars néven, amivel több városban is felléptünk. Itt Szolnokon a Fényvirág együttessel is énekeltem egy pár műsorban. Én is írtam több dalt a rendezvényeinkre. Most már tíz éve az Esély Szociális Közalapítvány irodájában dolgozom. Nagyon szeretem ezt a munkát, emellett önkénteskedem.
Közben a mozgáskorlátozottakkal szerveztünk egy tánccsoportot, Wheelchair Dance Stars néven, amivel több városban is felléptünk. Itt Szolnokon a Fényvirág együttessel is énekeltem egy pár műsorban. Több dalt is írtam a rendezvényeinkre. Most már tíz éve az Esély Szociális Közalapítvány irodájában dolgozom. Nagyon szeretem ezt a munkát, emellett önkénteskedem.
ZA: Az ÉN IS VAGYOK! Egyesülethez mikor csatlakoztál?
TJK: 2013 óta tagja vagyok az Egyesületnek. Jól érzem magam ebben a közösségben. Igyekszem minden rendezvényen részt venni, a balatoni tábort nagyon szerettem! Várom már a nyári ÉN IS VAGYOK! Tábort, amely idén külföldön, egészen pontosan Horvátországban lesz!
Zana Anita
Egyesületünk Horvátországi nyaralásáról a kezdőlapon találhatnak az érdeklődők további információkat.